Mindig is fontos volt, hogy milyen az otthonunk, de az elmúlt hetekben talán még nagyobb lett a jelentősége, mint valaha volt. Sokan közülünk rég nem töltöttek annyi időt egyhuzamban az otthonukban, mint most, a karantén idején.
Ideális esetben azt éljük meg, hogy hazamenni, hazaérni mindig jó. Főleg egy fárasztó nap után.
Alig várjuk a hétvégét, hogy otthon maradhassunk: feltöltődhessünk az otthonunk békéjében, biztonságában, csendjében, vagy a szeretteinkkel körülvéve.


De vajon ugyanilyen jó az otthonunkban élni a dolgos hétköznapok minden momentumát egyszerre? Tanulni a gyerekekkel, vigyázni a kicsikre, lefoglalni, ellátni őket egész nap, miközben dolgozni, tanulni is kéne… A határidős munkák ugyanúgy határidősek, a gyerekek beadandó feladatairól nem is beszélve… A saját munkánk mellett kicsit az óvónőkét, tanárokét is el kell végeznünk – hamar rájövünk, mennyit köszönhetünk nekik…
És milyen jó, hogy a gyerekek máshova járnak oviba, suliba, mint ahol laknak, és az is mennyire jó, hogy van egy munkahely, ahová el lehet menni dolgozni!?
Most, miközben napról napra egyre komolyabb határokat szabnak nekünk, saját, egyéni életünkben elmosódnak a határok, és ez sok nehézséget okozhat.
Sokak számára kiderülhet, hogy az a klassz lakás, ami mellett annak idején letették a voksukat, most hirtelen kicsinek bizonyul.
Jó ötletnek tűnt anno, hogy legyen egy nagy, egybe nyitott közösségi tér, úgy sokat lehet együtt a család. Igen ám, de most kiderül, hogy nincs lehetőség elszeparálódni.
Jó ötletnek tűnt a belvárosba költözés is, hisz minden karnyújtásnyira van. Most viszont joggal érezheti úgy minden belváros-lakó, hogy be van zárva egy kisebb vagy nagyobb dobozba, és jó, ha van egy erkély, amire néha kimehet friss (?) levegőt szívni.
Átmeneti, de nehéz helyzet ez; minden erőnkre, türelmünkre és alkalmazkodó képességünkre szükség van (és még egy ideig szükség is lesz) ahhoz, hogy megoldjuk. Nagyon fontos, hogy megőrizzük mentális egészségünket, és otthonunkra továbbra is úgy tekinthessünk, mint egy oltalmazó helyre, ami energiával tölt fel és ahol nyugalomra találunk.
Nézzük, mit tehetünk most magunkért és azért, hogy az otthonunk OTTHON maradhasson?
Először is érdemes átgondolni, mik azok a helyek, helyiségek, ahol mindig jó lenni, ahová szívesen bekuckózunk, ahol könnyen elszundítunk egy vasárnap délután. Ezek a helyek biztonságot nyújtanak, pihentetőek, hozzásegítenek a relaxáláshoz – és ez most talán jobban felértékelődik, mint valaha.

Érdemes megpróbálni ezeket a helyeket, zugokat, szobákat meghagyni a nyugalom szentélyeként úgy, hogy nem visszük ide a munkát, tanulást. Legyen legalább egy olyan hely, ami szent és sérthetetlen, ahová el lehet vonulni, ahol fel lehet töltődni úgy, hogy kikapcsoljuk a kötelezettségeket és határidőket.
A pihenés elősegíti az elmélyülést és intimitást, míg a munka és a tanulás révén a külvilághoz kapcsolódunk. Ha nem tudunk pihenni, akkor nem tudunk regenerálódni, feltöltődni sem, így rövid időn belül nagyon nehéz lesz újult erővel, energiával telve nekiindulni a következő nap kihívásainak…